Egy év alatt már négyszer sétáltam a szűk sorok között, vigyázva, hogy lehetőleg rá ne lépjek egyik sírra se, amik úgy tűnik minden rendszer nélkül szorosan egymás mellett lettek kialakítva.

Az idő múlása gyógyír mindenre, így idén egy kicsit körül is néztünk.

(Valójában ez egy 2010-es jegyzet, csak áttettem ide, mert a Facebookon hol van kép, hol nincs.)

Itt picit elidőztem. Annó annyi mindent tanultunk róla, most meglepődöm, milyen kevés ideje volt.

A többi neves előd meglátogatását legközelebbre halasztjuk, kifelé menet érdekes történetet hallok.

Vagy szomorú történetet.

Ez nem sír rongálás. Ahogy nekem mesélték, ha nem váltják meg a rokonok a helyet, eladják másnak.

Ilyenkor az a szokás, hogy megfordítják a követ, a másik oldalra kerül az új felírat, a régi marad a hát oldalon.

Ebben az esetben, és még nagyon sok másban, egyszerűen kidöntik a régit, és a más nyelvű síremlék kerül a sírhelyre.

A régit kidobják, eltűnik...

Szándékosan nem fényképeztem szemből.

Csak elgondolkodtam: még néhány évtized, és kivehetjük a történelem könyvekből ezt a részt...